A világ négy fala
A hangok fala mellett
állj süketen és imádkozz a zenéért
mikor nem akarod, de muszáj
néha jobb senkinek lenni...
A siratófal mellett bohócok állnak
saját árnyékuk táncán szórakoznak
A nevetésük üres, a nevetésük ijesztő
néha jobb senkinek lenni...
A fény fala mellett állj vakon
nézz rá erősen és ne pislogj
ők azt gondolják, hogy többet tudnak a fényről
mint bárki más
A kárhozat falánál ott áll a Hős
a hóhér szemébe néz
majd elszívja utolsó cigarettáját
az örök éj határán
A világ magas falakból épült
mellettük a szavak elvesztik értelmüket
én a megszokás falánál állok
és verem bele a fejem szakadatlanul....
Jonasz Kofta
